A jojó-effektus okai, és amivel leküzdhető

…Nem más, mint a fogyókúra. A kampányszerű „odafigyelés” – drasztikus tápanyagmegvonás, nem-evés, túlzásba vitt testmozgás – bár rövidtávon meghozza eredményét -, hosszútávon sajnos nem egészséges, és nem is hatékony. Sem pszichológiai, sem pedig biológiai szempontból: miután ugyanis eléri valaki az áhított célt, sokszor a kedvelt ételeivel jutalmazza magát: „kibírtam”, „sikerült”, „most már megérdemlem, ha eddig szenvedtem…” És néhány heti önsanyargatást hirtelen, akár pár nap alatt bekövetkező visszahízás követ majd emiatt.

Biológiai szempontból ez úgy néz ki, hogy a szervezet a kiéheztetését követően nagyon gyorsan raktározásba kezd, és visszaszedi a keservesen leadott kilókat, egy esetleges újabb „veszélyhelyzettől”, vagyis tápanyagmegvonástól tartva. Amellett, hogy masszívan visszaszedi a korábban leadott zsírrétegeket, sokkal erősebben fog ragaszkodni is hozzájuk, védi az épségét. Tehát minél többet fogyókúrázott valaki, később annál nehezebben fogy majd le.

Az is sokat ront vagy javít a jojó-effektusra való esélyeiden, hogy milyen mértékben drasztikus vagy épp tartható étrend mellett teszed-e le a voksod. Ha agyonsanyargatod magad, érthető, hogy nem tudod tartani az étkezést, melléeszel, beiktatsz csalónapokat, falási rohamok törnek Rád, a kilók pedig folyamatosan jönnek-mennek rajtad. A tartható étrend, bár – mivel nem a koplalásról és/vagy tápanyagmegvonásról szól – lassabban váltja ki a hatását, viszont hosszú távon is követhető, és így a karcsúságod is sokáig megőrizhető majd. Persze az sem mindegy, a tartható vagy annak mondott étrendek közül mit választasz. Ahogy személyiségükben, fizikai jellemzőikben is különbözőek az emberek, így a testfelépítést, anyagcseretípust, hormondominanciát tekintve is. Pontosan ezért van az, hogy nem mindenki fogy ugyanattól a diétától, hiszen más tápanyagok, és más arányban befolyásolják a test formáját.

Erre földrajzi példát is tudunk mondani: mit gondolsz, ugyanúgy táplálkozik egy izlandi ember, mint például egy mediterrán vidéken élő?

Nem, valóban nem: míg északon, főként az éghajlat miatt a zsíros halak, húsételek jelentik a fő táplálékot, a mediterrán népek egy zsírban szegényebb, ám növényi táplálékban és szénhidrátban gazdagabb étrendet folytatnak.

Most képzelj el egy cserét! Bizonyára nem tenne jót sem az alakjuknak, sem az egészségüknek, mivel egész egyszerűen, nem arra „állt rá” a testük, az anyagcseréjük.

Hogy idéz ez elő jojó-effektust? Vegyük például a paleolit étrendet, ami az északi népek étkezéséhez hasonlít. Az első időkben szinte mindenki fogy általuk, majd néhány embernél stagnálás, rossz közérzet, esetleg visszahízás jelentkezik. Ezzel szemben mások akár éveken át is egészségesen folytatják, és karcsúak maradnak. Az előbbi helyzet azért fordul elő, mert rossz diétát választottak maguknak: a testük NEM a fehérjében és zsírban gazdag, szénhidrátban viszont szegény táplálkozásra született. Az első csapat tehát újra és újra nekikezd, „ha másnak működik, nekem is fog” – elv alapján, és egyre drasztikusabban próbálkozik. Miközben a kilók meg jönnek-mennek, és masszív jojó-effektus alakul ki, időnként falási rohamokkal, szénhidrátéhséggel karöltve.