METABOLIC TYPING anyagcseretipizálás: divatdiéta vagy egy táplálkozástudományi rendszer? I.
Olvasási idő: 7 perc
A Metabolic Typing anyagcseretipizálási rendszer alapja, hogy a tápanyagok, azaz a fehérjék, zsiradékok és szénhidrátok egymáshoz viszonyított aránya nem mindenkire hat egyformán. Ami valakinek jót tesz, az másoknál kifejezetten káros lehet. Ezt mindenki számára saját anyagcseretípusa határozza meg.
Például nem is gondolnánk, hogy egészségesnek hitt élelmiszerek sokaknál hízást okozhatnak, mint a gyümölcs, vörös húsok, egyes fűszerek vagy a koffein. Ezt is genetikai sajátosságunk határozza meg. A Metabolic Typing módszerével, azaz anyagcseretípus szerinti táplálkozással egyensúlyba kerül a szervezet teljes működése, a szervek kevesebb terhelést kapnak, a sejtek anyagcseréje optimalizálódik. Kialakul az az ideális állapot, amikor az étel tényleg energiát ad, nem pedig elvesz. Ha ez van, akkor jól működik a testünk, beleértve az emésztést és a felszívódást, a hormonműködést, az immunrendszert, és az ideális testsúlyt is.
A módszer tudományos háttere
Egymástól függetlenül jó néhány orvos, tudós, pszichiáter – mint William Kelley, George Watson, Roger Williams, Weston Price, Frances Pottenger és Royal Lee – már a múlt század derekától elkezdett vizsgálódni és feltevéseket gyártani a táplálkozási típusok különbözőségeiről és igényeiről. Ennek eredményeként született meg az a koncepció, hogy biokémiai szinten minden egyes ember különböző, és nem létezik szabvány „egészséges étrend”! Ezen újszerű megközelítés lehetővé teszi, hogy egyéni szükségletekre szabott, speciális étrend kerüljön kialakításra. Felismerték, hogy egy adott étrend, amely bizonyos embereknek jót tesz, másokat megbetegíthet.
Lássuk a főbb neveket, mérföldköveket ebben a történetben:
- 1950-es évek: Roger William a könyvében „Biochemical Individuality” bemutatja a különböző anyagcseretípusok meghatározásához szükséges metódusok fejlődését.
- 1960-as évek: George Watson publikálja „Nutrition And Your mind” könyvét, amiben elmagyarázza az általa kutatott összefüggéseket a pszichikai és a fizikai fejlődés, ill. a táplálkozás és az égetőrendszer között.
- 1965: Henry Bieler először mutatja be könyvében: „Food Is Your Best Medicine” a különböző mirigytípusokat.
- 1970-es évek: Kelley volt az első, aki végre a 70-es évek közepén megalkotta a típusnak megfelelő táplálkozás rendszerét, amik nagyobb problémák nélkül praktikusan alkalmazhatók.
- 1987-ben William L. Wolcott leírja könyvében The Metabolic Typing Diet-ban, hogy kifejlesztett egy módszert az anyagcsere típusok meghatározására, amelyet diagnosztizáláshoz és különböző terápiák alapjaként lehet alkalmazni, betegségek kezeléséhez és megelőzéséhez. Őt nevezzük a Metabolic Typing “atyjának”.
- 2003-ban Klaus D. Holzrichter kifejleszti az EVA 3000 mérőműszert, mely segítségével az anyagcserét befolyásoló tényezők mérhetővé válnak és megalapítja a Horisan Metabolic Typing®-ot, amely összeköti az amerikai Metabolic Typing módszert a megalkotott mérő eszközzel.
- 2008-ban megkezdődik Magyarországon a Horisan Metabolic Typing módszer alkalmazása, mely tovább fejlesztésre kerül, kiegészülve egy speciális szoftverrel, és szolgáltatáscsomagokkal, és 2019-ig mindez Metodic név alatt működik. A ma elérhető szolgáltatásaink mind azt a célt szolgálják, hogy a megkapott ajánlások minél könnyebben átvihetők legyenek a gyakorlatba. Ez az igény keltette életre az Étrendtervező programunkat. Saját fejlesztésű receptjeinkkel megtapasztalható, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban.
- Több év tapasztalata és munkája végül oda vezette cégünket, hogy kiforrott az a szemléletmód, amit az anyagcseretípuson alapuló táplálkozási rendszerből képviselni szeretnénk. Ennek eredményeként 2020-ra teljes megújulás jegyében átalakultunk, és nevünk Metabolic Typing-ra változott. Működésünk fő célja a módszer Magyarországon történő minél nagyobb körben való megismertetése.
Dr. Kelley forradalmi felismerése
Dr. Kelley 1965-ben hasnyálmirigyrákban betegedett meg, de ebből a szinte mindig gyorsan halált okozó betegségből ki tudta magát gyógyítani. Ugyanakkor, amikor ezzel a módszerrel néhány paciensén segíteni akart, nem mindig ért el sikereteket. Ekkor ismerte fel, hogy egy egyéni igényeknek megfelelő táplálkozásra lenne szükség ahhoz, hogy a gyógyulás esélyei ne csak néhányuknál, hanem mindenkinél javuljanak. Felhasználta Pottenger és mások feltevéseit, tételeit, akik már korábban tudósítottak az egyes nyersanyagok hatásairól az autonóm idegrendszerre. Dr. Kelley ezeket a tételeket sokkal tovább fejlesztette. Mindenekelőtt kidolgozott egy metódust, aminél egy nagyon átfogó kérdőív (egy akkoriban több mint 300 kérdésből állót) segítségével az autonóm idegrendszerre vonatkozóan – meghatározható az egyéni típus.
- Ezzel az újonnan kifejlesztett metódussal jelentősen emelkedtek a gyógyulási sikerek, éveken át ezzel dolgozott és mindig finomított rajta egy picit, még ha nem is mindig ért el sikereket vele.
- 1978-tól dr. William L. Wolcott együtt dolgozott Dr. Kelley-vel és átvette azokat a klienseket, akiknek az ajánlások betartása mellett sem javult az állapota. Sokáig kutatott az után, hogy hogyan következhetne be javulás, de csak évek múltával talált rá a tételre, ami sokat ígérő megoldásnak bizonyult.
A sejtszintű anyagcsere
Dr. George Watson kifejlesztett egy metódust, ami szintén az anyagcseretípusok meghatározásáról szólt, de épp ellentétes következtetésekre jutott, mint Kelley. Míg például Dr. Kelley az ő túlsavasodott, hiperaktív klienseit fehérje és zsírszegény ételekkel kezelte, addig Watson az övéinek sok fehérjét és zsírt adott. Dr. Kelley lúgos, bázikus, hypoaktív kliensei bőségesen kaptak húst, Dr. Watsonéi pedig sok gyümölcsöt és zöldséget. A két metódus első pillantásra teljesen ellentétesnek tűnik, mégis mindketten tudtak sikereket felmutatni – ha nem is mindenkinél.
- Watson pszichiáter volt egy pszichiátriai klinikán. Feltűnt neki, hogy a páciensei állapota és viselkedése néha rövid időn belül nagyon megváltozott és hogy ez összefüggésbe hozható azzal, hogy mit ettek. Erre alkalmazott egy metódust, mégpedig pontosan megmérte a vér vénás plazma pH értékét (a vér savasodási fokát) és azt figyelte meg, hogy már az ideális értéktől való alacsony eltérés is erősen hatott a páciensekre.
- Ebből meg tudta határozni, hogy bizonyos élelmiszerek, illetve tápanyagok milyen irányba mozdítják el a vénás vér pH értékét, és ezt az ismeretet célzottan alkalmazni tudta a vér pH érték ideális értékének beállításához. Watson ismeretei szerint a reakciók oka a sejtszintű anyagcsere hatásai. Ezzel két egyensúlytalan típust különböztetett meg: Glykotípust (korábban gyorsan égető, angolul Fast Oxidizer), és a Bétatípust (korábban lassan égető, angolul Slow Oxidizer).
- A mirigytípusokat Henry Bieler publikálta 1965-ben – ezek befolyásolják azt, hogy milyen élelmiszer mellett hízik az ember és hogy milyen testtájakon rakódik le a túlsúly.
A Metabolic Typing egy újfajta szemléletmódot képvisel az egészségtudatosságban, melynek lényege, hogy általánosságok helyett személyre szabottan ad megoldást.
Hogy miből is áll pontosan az anyagcseretípus elmélet, azt következő cikkünkből megtudhatod.
Az egészség közös ügyünk, segítsük egymást jobb és minőségibb életet élni!
